Munkaerőpiaci ismeretek
TudásPlacc
Aki munkavállaló korú, akár dolgozik éppen, akár munkát keres, mind a munkaerőpiac része. Aki keres (az talál, de ez most mindegy), az aktív, aki meg dolgozik, és úgy keres (pénzt, mondjuk), pedig a passzív munkaerő piaci szereplő. De hogy is néz ki ez a munkaerőpiac?
1. Erőből…
Réges-régen (a XIX. század végén, a XX. Század elején), Ford hegyein innen és túl, a tömeggyártás kezdetén még a fizikai erő, az állóképesség (tud-e nyolc – tíz órát állni () ) volt az áru, amit a munkaadók leginkább kerestek.
Most mi történik? Gépek, számítógépek, robotok kezelése a gyártásban, az automata ügyfélszolgálatok, az internet a szakmai feladatok megoldásában, a videokonferenciák a vezetők munkájában, a könyvelő, számlázó programok…
A „rendes” feladatokat a gépek könnyen ellátják – azt is tudják már, hogy le kell állniuk, amikor Probléma van. És itt jövünk mi: a problémákat az emberek oldják meg, az új megoldásokat az emberek találják meg. Ami ehhez kell: a Tudás.
Amikor Ford kitalálta a tömegtermelést, a futószalagot, akkor még nagy különbség volt a gyárak között abban, hogy ki tud jobb gépeket venni. Most a cégek abban versenyeznek, ki tud jobb munkatársakat szerezni magának, kinél van a jobb, a nagyobb a Tudás.
2. TudásPlacc
A Tudás nem dolgozik napi nyolc órát egy helyen – hamarabb végez a dolgával, vagy jóval tovább tart neki. És pláne, ugyanaz a Tudás nemcsak egy helyen, egy cégnél, hanem egyszerre több helyen is kell. A megbízások (szerződéssel) feladatokra szólnak – amikor az kész, lehet felvenni az érte járó fizetést, lehet elvenni a Tudást máshova, ahol megint jól szolgál majd.
Vagy például a karácsonyi vásárlásra felvesznek hirtelen sok embert, hogy ne legyen zökkenés, vagy új berendezést, üzemet, vagy programot telepít valaki – amíg tart, addig sokan dolgoznak. Ez az időszakos munkavállalás.
Egyre inkább terjed az olyan munka is, amit otthonról végeznek az emberek. A bedolgozás, a távmunka – így mondjuk – virtuális munkahelyeken folyik. Számítógéppel, internetes kapcsolattal beszerzők, értékesítők, fejlesztő mérnökök csapatai dolgoznak már így. Ha éjjel, - mert Ausztráliában, Mexikóban máskor kezdődik és végződik nappal, mint nálunk - akkor éjjel dolgoznak. Mindig, amikor a partnerek ébren vannak. Például…
Szóval, amit munkaerő piacnak hívunk most, átalakul tudáspiaccá – hát ezért a TudásPlacc… Persze, a munkaadóknak éppúgy „szokni” kell ezt a dolgot, mint a munkavállalóknak. A munkaadó cégek most tanulnak járni azon az úton, amit úgy hívunk Tudás Menedzsment.
3. Szerviz
Ha beülünk a Placcra, nem kell túl sokáig várnunk, már jönnek is kérdezni: „vállalkozóvá válási támogatást kér hidegen, citromkarikával, vagy átképzést olajbogyóval, szódával?
Előételnek talán javasolhatnék némi füstölt munkaerő piaci információt hidegen, vagy munkaközvetítést jól átsütve sok kecsappal, esetleg egy mentori programot jól megpaprikázva, fokhagymával?
Talán egy kis desszert? Álláskeresési segítségek csoki öntettel, egy szelet rendelkezésre állási támogatás, vagy segélyeink közül választana, van málna, eper, vanília, puncs, citrom és csokoládé ízben…de gyorsan, gyorsan, mert már nem maradt sok…
Na és persze a főfogás: könnyű közmunka zöldkörettel, vagy talán friss bértámogatás vagy valamilyen pályázat Foglalkoztatási Szolgálat módra, elvitelre, a kedves Munkaadójának is jusson?”
Konfliktuskezelés
.
.
.
.
.
.
.
7. Hoztam is, meg nem is…
Ha nem mond le, akkor lesz áttételes a konfliktus. Ez egy jó konfliktus-fenntartási módszer, nehogy valaki is jól érezze magát… A valódi konfliktus még egyszer tehát az, hogy ketten szeretnek egyet (Indul a bakterház…) de az egy, szintén csak egyet szeret. Így a hoppon maradt harmadik, ha lóg velük, vagy rajtuk, minden lehetőséget megragad, hogy
- a bánatát felpanaszolja (nekem nem mossa senki a piszkos zoknimat)
- lejárassa egyiket a másik előtt (de piszkos ennek a zoknija vagy én kimosnám a Te zoknidat bezzeg)
- lelkiismeret furdalást okozzon a másik kettőnek (engem csak a koszos zokniim értenek meg…), és így tovább, a Báránybőr szerint.
Szóval, a valódi konfliktusnak, hogy kit szeret, és kit nem szeret a harmadik, az egyik átviszi az értelmét a koszos zoknikra. Neeem, nem mondja, hogy féltékeny, neeeeem, nem mondja, hogy mindenki jobban járna, ha az a harmadik őt választaná, neeeem. Szurka-piszka, báránybőr. Mert, ha mondaná, akkor mind a kettőt elveszítené: a barátját is, meg az új, csodált harmadikat is, aki hátha összevesz a baráttal, és akkor beleszeret majd. És ezt nem akarja.
Ebben, az átvitt értelmű, az áttételes konfliktusban sokáig lehet benne maradni, pont az a cél. Hogy ne kelljen kilépni a kapcsolatból, de azért mindenki tudhassa, hogy nem fenékig a tejfel. Leplezzük az igazi bajt, de szóvá tesszük a nem-létezőt. Folyamatosan.
A konfliktus nem kerül megoldásra, sem ignorálásra, hanem éppen fennmarad, csak ke-ze-lik. Mintha beteg lenne. Mert a megoldás túl nagy kárt okozna (barát elvesztése, szerelem lehetőségének elvesztése), így beérjük a kis haszonnal – még mindig együtt lógunk.
A tév-konfliktus, amikor az új, a barátunkat elszerető harmadikról gondoljuk, hogy elvette a barátunkat, és ezért rá haragszunk. Ahelyett, hogy a barátunkra haragudnánk, amiért kellett neki valaki rajtunk kívül is. Vagy magunkra, hogy nem vagyunk elegek a barátunknak. Vagy magunkra, hogy nekünk még nincs egy szerelmünk. Vagy egyáltalán…
A tév-konfliktus tehát az, amikor nem azzal kerülünk ellentétben, akivel kellene, hanem valaki mással. Ilyenkor a „nem jó” embernek üzengetünk báránybőrben, vagy éppen a „nem jó” embertől” fordulunk el – de a konfliktus valódi, csak a másik nem fogja sehogy sem érteni, hogy miért vagyunk egyre kibírhatatlanabbak.
Tév-konfliktus lehet például – ha már sikerült szerelmet szerezni magunknak –, ha látjuk Őt kézen fogva, vagy valakivel igen jó hangulatban, egy kellemes vendéglőben, gyertyafénynél vacsorázni. Ha megkérdeznénk, kiderül, hogy a testvére, nagy-ük bácsikája, nénikéje, és a többi. Ha megkérdezzük. Ha nem, addig őrlődünk, vagy őröljük a szerelmünket, hogy szétmegyünk.
8. Mi ez a birkaszag!?
A bíró a fogoly dilemmában teremt egy konfliktust, ahelyett, hogy egyszerűen belátná, nem tehet semmit, és bezárná a két embert egy-egy évre.
A konfliktusok negyedik fajtájának mondjuk az ál-konfliktust, de a lényege éppen abban áll, hogy konfliktus nincs (de tényleg), csak valaki, vagy valakik azt a benyomást keltik, hogy mégis van.
Például, a legjobb barátom azt mondja, hogy látta a szerelmemet valaki mással. Ismét csak, ha megkérdeznénk, kiderülhetne, hogy nem is őt látta, vagy a testvérével látta, vagy csak valaki mesélt valakiről neki, akiről a barátom azt hitte, hogy a szerelmemről van szó, és így tovább. Ha megkérdeznénk… De e helyett a természetes reakció, hogy gyanakodni, féltékenykedni kezdünk – mégiscsak gyengeségnek veszi ki magát, ha rákérdezünk…pláne, mintha kémkednénk utána.
Úgyhogy, az ál-konfliktusból is lehet valódi konfliktus, ha komolyan vesszük a pletykákat… A birkaszagot ebben az esetben az érzi, akit belevisznek a konfliktusba ártatlanul.
Na, és van akkor még a lappangó konfliktus. Ezt is a birkaszagúhoz soroljuk – mert bár a valódi konfliktus létezik (megcsalom a szerelmemet), a birkaszagot csak én érzem még. Ha a szerelmem olyat mond, ami szerintem arra utal, hogy én (ÉN!!!???) esetleg megcsalom őt, nem úgy reagálok, mint ahogyan akkor reagálnék, ha nem lenne bűntudatom. Ezért aztán én (ÉN!!!) kezelem a még csak suttyomban lappangó konfliktust.
Ha nem derül ki ez a csalás, konfliktus nincs. Ha kiderül, akkor van. Így megy ez.
TudásPlacc
Aki munkavállaló korú, akár dolgozik éppen, akár munkát keres, mind a munkaerőpiac része. Aki keres (az talál, de ez most mindegy), az aktív, aki meg dolgozik, és úgy keres (pénzt, mondjuk), pedig a passzív munkaerő piaci szereplő. De hogy is néz ki ez a munkaerőpiac?
1. Erőből…
Réges-régen (a XIX. század végén, a XX. Század elején), Ford hegyein innen és túl, a tömeggyártás kezdetén még a fizikai erő, az állóképesség (tud-e nyolc – tíz órát állni () ) volt az áru, amit a munkaadók leginkább kerestek.
Most mi történik? Gépek, számítógépek, robotok kezelése a gyártásban, az automata ügyfélszolgálatok, az internet a szakmai feladatok megoldásában, a videokonferenciák a vezetők munkájában, a könyvelő, számlázó programok…
A „rendes” feladatokat a gépek könnyen ellátják – azt is tudják már, hogy le kell állniuk, amikor Probléma van. És itt jövünk mi: a problémákat az emberek oldják meg, az új megoldásokat az emberek találják meg. Ami ehhez kell: a Tudás.
Amikor Ford kitalálta a tömegtermelést, a futószalagot, akkor még nagy különbség volt a gyárak között abban, hogy ki tud jobb gépeket venni. Most a cégek abban versenyeznek, ki tud jobb munkatársakat szerezni magának, kinél van a jobb, a nagyobb a Tudás.
2. TudásPlacc
A Tudás nem dolgozik napi nyolc órát egy helyen – hamarabb végez a dolgával, vagy jóval tovább tart neki. És pláne, ugyanaz a Tudás nemcsak egy helyen, egy cégnél, hanem egyszerre több helyen is kell. A megbízások (szerződéssel) feladatokra szólnak – amikor az kész, lehet felvenni az érte járó fizetést, lehet elvenni a Tudást máshova, ahol megint jól szolgál majd.
Vagy például a karácsonyi vásárlásra felvesznek hirtelen sok embert, hogy ne legyen zökkenés, vagy új berendezést, üzemet, vagy programot telepít valaki – amíg tart, addig sokan dolgoznak. Ez az időszakos munkavállalás.
Egyre inkább terjed az olyan munka is, amit otthonról végeznek az emberek. A bedolgozás, a távmunka – így mondjuk – virtuális munkahelyeken folyik. Számítógéppel, internetes kapcsolattal beszerzők, értékesítők, fejlesztő mérnökök csapatai dolgoznak már így. Ha éjjel, - mert Ausztráliában, Mexikóban máskor kezdődik és végződik nappal, mint nálunk - akkor éjjel dolgoznak. Mindig, amikor a partnerek ébren vannak. Például…
Szóval, amit munkaerő piacnak hívunk most, átalakul tudáspiaccá – hát ezért a TudásPlacc… Persze, a munkaadóknak éppúgy „szokni” kell ezt a dolgot, mint a munkavállalóknak. A munkaadó cégek most tanulnak járni azon az úton, amit úgy hívunk Tudás Menedzsment.
3. Szerviz
Ha beülünk a Placcra, nem kell túl sokáig várnunk, már jönnek is kérdezni: „vállalkozóvá válási támogatást kér hidegen, citromkarikával, vagy átképzést olajbogyóval, szódával?
Előételnek talán javasolhatnék némi füstölt munkaerő piaci információt hidegen, vagy munkaközvetítést jól átsütve sok kecsappal, esetleg egy mentori programot jól megpaprikázva, fokhagymával?
Talán egy kis desszert? Álláskeresési segítségek csoki öntettel, egy szelet rendelkezésre állási támogatás, vagy segélyeink közül választana, van málna, eper, vanília, puncs, citrom és csokoládé ízben…de gyorsan, gyorsan, mert már nem maradt sok…
Na és persze a főfogás: könnyű közmunka zöldkörettel, vagy talán friss bértámogatás vagy valamilyen pályázat Foglalkoztatási Szolgálat módra, elvitelre, a kedves Munkaadójának is jusson?”
Konfliktuskezelés
.
.
.
.
.
.
.
7. Hoztam is, meg nem is…
Ha nem mond le, akkor lesz áttételes a konfliktus. Ez egy jó konfliktus-fenntartási módszer, nehogy valaki is jól érezze magát… A valódi konfliktus még egyszer tehát az, hogy ketten szeretnek egyet (Indul a bakterház…) de az egy, szintén csak egyet szeret. Így a hoppon maradt harmadik, ha lóg velük, vagy rajtuk, minden lehetőséget megragad, hogy
- a bánatát felpanaszolja (nekem nem mossa senki a piszkos zoknimat)
- lejárassa egyiket a másik előtt (de piszkos ennek a zoknija vagy én kimosnám a Te zoknidat bezzeg)
- lelkiismeret furdalást okozzon a másik kettőnek (engem csak a koszos zokniim értenek meg…), és így tovább, a Báránybőr szerint.
Szóval, a valódi konfliktusnak, hogy kit szeret, és kit nem szeret a harmadik, az egyik átviszi az értelmét a koszos zoknikra. Neeem, nem mondja, hogy féltékeny, neeeeem, nem mondja, hogy mindenki jobban járna, ha az a harmadik őt választaná, neeeem. Szurka-piszka, báránybőr. Mert, ha mondaná, akkor mind a kettőt elveszítené: a barátját is, meg az új, csodált harmadikat is, aki hátha összevesz a baráttal, és akkor beleszeret majd. És ezt nem akarja.
Ebben, az átvitt értelmű, az áttételes konfliktusban sokáig lehet benne maradni, pont az a cél. Hogy ne kelljen kilépni a kapcsolatból, de azért mindenki tudhassa, hogy nem fenékig a tejfel. Leplezzük az igazi bajt, de szóvá tesszük a nem-létezőt. Folyamatosan.
A konfliktus nem kerül megoldásra, sem ignorálásra, hanem éppen fennmarad, csak ke-ze-lik. Mintha beteg lenne. Mert a megoldás túl nagy kárt okozna (barát elvesztése, szerelem lehetőségének elvesztése), így beérjük a kis haszonnal – még mindig együtt lógunk.
A tév-konfliktus, amikor az új, a barátunkat elszerető harmadikról gondoljuk, hogy elvette a barátunkat, és ezért rá haragszunk. Ahelyett, hogy a barátunkra haragudnánk, amiért kellett neki valaki rajtunk kívül is. Vagy magunkra, hogy nem vagyunk elegek a barátunknak. Vagy magunkra, hogy nekünk még nincs egy szerelmünk. Vagy egyáltalán…
A tév-konfliktus tehát az, amikor nem azzal kerülünk ellentétben, akivel kellene, hanem valaki mással. Ilyenkor a „nem jó” embernek üzengetünk báránybőrben, vagy éppen a „nem jó” embertől” fordulunk el – de a konfliktus valódi, csak a másik nem fogja sehogy sem érteni, hogy miért vagyunk egyre kibírhatatlanabbak.
Tév-konfliktus lehet például – ha már sikerült szerelmet szerezni magunknak –, ha látjuk Őt kézen fogva, vagy valakivel igen jó hangulatban, egy kellemes vendéglőben, gyertyafénynél vacsorázni. Ha megkérdeznénk, kiderül, hogy a testvére, nagy-ük bácsikája, nénikéje, és a többi. Ha megkérdezzük. Ha nem, addig őrlődünk, vagy őröljük a szerelmünket, hogy szétmegyünk.
8. Mi ez a birkaszag!?
A bíró a fogoly dilemmában teremt egy konfliktust, ahelyett, hogy egyszerűen belátná, nem tehet semmit, és bezárná a két embert egy-egy évre.
A konfliktusok negyedik fajtájának mondjuk az ál-konfliktust, de a lényege éppen abban áll, hogy konfliktus nincs (de tényleg), csak valaki, vagy valakik azt a benyomást keltik, hogy mégis van.
Például, a legjobb barátom azt mondja, hogy látta a szerelmemet valaki mással. Ismét csak, ha megkérdeznénk, kiderülhetne, hogy nem is őt látta, vagy a testvérével látta, vagy csak valaki mesélt valakiről neki, akiről a barátom azt hitte, hogy a szerelmemről van szó, és így tovább. Ha megkérdeznénk… De e helyett a természetes reakció, hogy gyanakodni, féltékenykedni kezdünk – mégiscsak gyengeségnek veszi ki magát, ha rákérdezünk…pláne, mintha kémkednénk utána.
Úgyhogy, az ál-konfliktusból is lehet valódi konfliktus, ha komolyan vesszük a pletykákat… A birkaszagot ebben az esetben az érzi, akit belevisznek a konfliktusba ártatlanul.
Na, és van akkor még a lappangó konfliktus. Ezt is a birkaszagúhoz soroljuk – mert bár a valódi konfliktus létezik (megcsalom a szerelmemet), a birkaszagot csak én érzem még. Ha a szerelmem olyat mond, ami szerintem arra utal, hogy én (ÉN!!!???) esetleg megcsalom őt, nem úgy reagálok, mint ahogyan akkor reagálnék, ha nem lenne bűntudatom. Ezért aztán én (ÉN!!!) kezelem a még csak suttyomban lappangó konfliktust.
Ha nem derül ki ez a csalás, konfliktus nincs. Ha kiderül, akkor van. Így megy ez.
